bitwriter's blog

Hogyan is kezdődött?

Érdemes figyelemmel kísérni a címben említett mindkét cég fejlődését és mozgolódását a piacon, kiváltképpen, ami az elmúlt 2-3 évet illeti, mivel alapos küzdelem látszik kibontakozni a felhasználók kegyeiért, amely magával vonja a szoftverek felületének és kezelésének alapos átdolgozását is.

A sokak által a technológia és a design területén is irányadónak tekintett Apple az iPhone-szériának köszönhetően jócskán megszedte magát, aminek köszönhetően már-már emberi ésszel felfoghatatlan mértékű összegeket keresnek és invesztálnak további fejlesztésekbe.
Sikereik egyik titka a radikális gondolkodásmód, melynek eredményeképpen valóban letisztult és minimalista megjelenést kölcsönöznek eszközeiknek, azonban ez olykor a használhatóság rovására is megy. Elegendő pl.: egy Macbook - Thinkpad  összehasonlítást venni a bővíthetőség és funkciógazdagság szempontjából, miközben kb. ugyanabban az árszegmensben érhető el mindkét termék.

A szoftverek tekintetében a Canonical-nál hasonló folyamat látszik végbemenni, mióta csak kitalálták az ablakvezérlő gombok bal oldalra helyezését és a Unity felület alkalmazását, mely egyértelműen a tabletekre és okostelefonokra való portolás egyik előkészülete volt.

Utóbbi koncepció nem lett volna rossz lépés, ha annak fejlesztése során látszólag nem álltak volna meg az első működőképes változatnál. Sajnos ez így túl gyors és erőltetett lépés volt számos Ubuntu felhasználó számára - köztük számomra is, melynek eredményeképpen voltak, akik teljesen elpártoltak a projekttől, mások pedig nekiálltak a már megszokott Gnome 2 felületet tovább gondozni és használni. Én továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy egy PC-nél nem az öklömnyi ikonok és nagy szöveges input mezők teszik használhatóvá a felületet, hanem az emberi méretű, és inkább logikusan elrendezett menük. 
Azóta természetesen fejlődött a "dock" kezelése, ám továbbra is extra plugin-eket kell használni a részletesebb beállításokhoz.

Egy további dolog, amit valószínűleg ugyanúgy nem vettek figyelembe, az a kisebb, nem mainstream fejlesztők által készített alkalmazások integrálásának biztosítása. Az általam eddig tapasztalt elv az volt, hogy mindig a legjobbnak tartott program került bele alapértelmezettként a rendszerbe, amiből kifolyólag a laikus júzerek pingponglabda-szerűen pattogtak egyiktől a másikig. Nem volt egységes, megszokott közeg, ami verzióról verzióra visszaköszöntött volna.

Most, hogy lassan elkészül, és kiadásra kerül a legújabb, 12.04-es verzió, amit ráadásul LTS kiadásnak szánnak, egy olyan alap lefektetésére nyílik lehetőségük, mellyel az eddigi hibákat és tervezési malőröket kijavítva komoly szolgáltatások születhetnek hosszútávon.

A legújabb hírek: Ubuntu TV és Ubuntu for Android

Mindkét technológia lényegében másoknál már létező, és felhő alapú megoldások felé mozdul, függetlenítve a felhasználókat az otthoni vagy irodai PC környezettől, - akárcsak az Ubuntu One - hiszen a fájlok tárolása után a fogyasztandó multimédiás tartalmak, és lassan már az alkalmazások is a weben kapnak helyet.

Bár az Ubuntu TV technikai megvalósításáról nem sokat tudhattunk meg, valószínű, hogy az konkurens gyártóhoz hasonlóan egy külső, settopbox-szerű eszközzel fog történni a TV okosítása. A kérdés, hogy itt a linuxosok elkövetik-e ugyanazt a hibát, mint az Apple, azaz tiltják-e pl. külső tárolószközök csatlakoztatását. Ezen kívül rövid időn belül elő kellene állniuk egy stabil webáruházzal, mely lehetővé teszi a tartalmak kölcsönzését és vásárlását is, nemcsak szoftveres, de infrastrukturális szempontból is.

A TV gyártók pedig elkezdhetnek gondolkodni azon, hogy megéri-e továbbra is a termékeik szoftveres okosításán dolgozni.

Az Ubuntu for Android is egy érdekes koncepció. Ezzel már azt sugallják a felhasználóknak, hogy a tabletek kora is leáldozott, hiszen a táblagépek és okostelefonok méretileg és tudás szempontjából is összeolvadni látszanak.
Ezzel értelmet nyerne a telefongyártók eszetlennek tűnő innovációja versenye, ami az alkalmazott processzorok sebességét és magszámát illeti.
Ha valóban sikerül megoldani azt, hogy a lassan már 4 magból akárcsak egyet is teljes mértékben ki tudjon használni a második operációs rendszer, akkor megvalósulhat a 100%-ban hordozható iroda elgondolása.

Amire mindenképpen szükség lenne

Ha minél több felhasználóhoz el szeretnék juttatni az Ubuntu életérzést, akkor első lépésként a telefonokra szánt - akár Wubi-szerű utólagos - telepítés mikéntjét kell kitalálni, majd egy olyan, külső perifériák csatlakoztatására is alkalmas (dokkoló) eszközt a felhasználók számára biztosítani, mellyel minimum egy kijelzőhöz tudják illeszteni az Ubuntu-t futtató telefont. Innen már csak egy ugrásnyira lenne az Ubuntu TV, mondjuk egy, a dokkolón elvégzett firmware frissítést követően, az "Ubuntu ID"-val bejelentkezve.

Ha mindezt 1-1.5 éven belül, életképes formába tudják önteni, akkor lesz létjogosultsága a dolognak. Ha nem, akkor a Netbook Remix-hez hasonlóan mehet az egész a levesbe. Megint más kérdés, hogy mit szól majd mindehhez az Apple.

Nemrég történt, hogy egy régi, Fujitsu notebookon, Outlook Express alól próbáltam leveleket menteni, és migrálni Mozilla Thunderbird-be.

Ezzel kapcsolatban csak annyit érdemes megjegyezni, hogy nevetséges a Microsoft megoldása, miszerint a levelek tartalmazó, .DBX kiterjesztésű adatbázis-állományok maximális mérete 2GB lehet. Miután ezt elérte a levelező, összeomlik, és nem mutat egyetlen levelet sem az adott mappából. Szerencsétlen felhasználó meg nem érti, hogy mit rontott el.

És ilyenkor már felesleges próbálkozni a levelek tömörítésével hely felszabadítása érdekében - valahogy így fogalmaz ez a nyavajás. Ezzel csak annyit érünk el, hogy valamit tömörít rajta, majd a korábbi DBX-eket átnevezi BAK kiterjesztésűre, és belegórja a Lomtárba. Csodálatos megoldás. Megnyitni egyébként ez után sem fogja a szóban forgó állományokat.

A levelek kinyerése sem éppen egyszerű feladat az adatbázis-fájlokból, főleg, ha legális, ingyenes programmal szeretnék dolgozni. Egy ilyet találtam: Macallan Outlook Extractor. Bár a felülete eléggé fapados, úgy látszik, működik. Az export után már csak vissza kellett raknom a keletkezett .nws fájlokat az Outlook-ba, majd Thunderbird-ből indítani még egy importálást, és kész is vagyunk.

Valamiért ezzekkel az MS-féle elgondolásokkal mindig csak a szívás van. Megoldást is csak körülményesen találni hozzá, legtöbbször fizetős, nagy ritkán freeware 3rd party programokkal.

Érdekes, felelőtlen és egyben rafinált is ez a fajta hozzáállás, hogy a saját szoftverünk csak a saját termékeinkkel legyen kompatibilis. És addig mindenki örül is, amíg működnek a dolgok. De ha beüt krach, akkor az adatok mentéséről, vagy migrálásáról már nem szól a fáma. Azt pedig korábban már kifejtettem, hogy pl. a sima Outlook Express közel sem kompatitibilis az Outlook-kal, amit az Office csomag részeként szoktak - néha teljesen tudattalan módon - telepíteni.

Egy belsős, Microsoft-os programozó szerintem fél óra alatt össze tudott volna ütni egy olyan segédszoftvert, amivel mindez megoldható lenne, de nem. Inkább leírják a weblapjukon, hogy manuálisan hogyan bányásszam ki az adatbázisokat a régi levelező alól, és hogy etessem meg az újabbal.

Pár hete történt, hogy hirtelen ötlettől vezérelve töröltem a gépemről a Windows-t, és Linux-ot raktam a helyére. Hogy szép legyen az élet, most sem ment gördülékenyen. Arra már fel voltam készülve, hogy az Acer 3820TG modellben alkalmazott hibrid videokártya-megoldás miatt nem fogja tudni helyesen kezelni a rendszer a grafikus adaptereket, de arra nem, hogy a legtöbb, számomra szimpatikus disztribúció még mindig nem képes OOTB kezelni a Bluetooth-t vagy a mikrofont. A fényerő-szabályzást már meg sem említem.

A következőkben röviden felidézem próbálkozásaimat a különböző kiadásokkal, összefoglalva azok eredményességét.

Lubuntu
Ami tetszett

• hagyományos ablakfelületek

Ami nem tetszett

• ronda tálca, kevésbé testre szabható ikonokkal, menükkel
• az óra melletti terheltség-indikátor kinézete egyáltalán nincs összhangban a többivel
• elmaradott fájlkezelő

Kubuntu
Ami tetszett

• többé-kevésbé klasszikus stílusú ablakok és menük

Ami nem tetszett

• elsőre kissé átláthatatlan csomagkezelő
• túlcsicsázott ablakelemek, melyek működése és használata közben mintha némi lassúságot, vánszorgást tapasztalnék

Linux Mint (Gnome kiadás)
Ami tetszett

• rendkívül szép, megnyerő felület, első ránézésre
• igazi Plug'n'Play eszközkezelés (még a Hardware és VendorID-t is kiírja egy kis szövegbuborékban, ha csatlakoztatok valamit)

Ami nem tetszett

• menük konfigurálhatóságának hiánya
• elavult verziójú alkalmazások és kernel

A fentiekből látható, hogy próbáltam a Debian alapú rendszereknél maradni, mivel ezeket korábban már többször volt alkalmam használni.

Az Ubuntu-t direkt hagytam ki, mivel az már egyáltalán nem a régen megszokott, jól működő, és egyszerűen átlátható felülettel operál, hanem az új Gnome-Unity egyveleggel, ami szerintem annyira a touch-interface-re lett kihegyezve, hogy a hagyományos PC-men egyszerűen használhatatlan számomra.

Végül, kisebb fájl-módosítások után már működött minden, és egy rövid ideig megállapodtam a Linux Mint 12-es verziójánál. Eddig a pillanatig ez állt a legközelebb az általam elképzelt állapothoz. Igaz ugyan, hogy ebben már a Gnome legújabb verziója volt, sőt, annak is egy speciális, egyedileg konfigurált változata, de legalább működött minden. Amit viszont nagyon nem szerettem benne, az az Apple-szerű elgondolása, mivel van egyfajta felület, egyfajta elrendezés, ami tényleg jól néz ki, de pl. egy új panelt nem tudok létrehozni, vagy ami van alapból, nem tudom áthelyezni, szerkeszteni. Tipikus Apple-szerű elgondolás ez, amiben egyszerűen nem lehet kárt tenni, mert nem is lehet módosítani. Ez van és kész. Ez idegesített benne a legjobban.

Pontosan emiatt váltottam Xubuntu-ra. Minimális heggesztés volt szükséges ahhoz, hogy menjen a Bluetooth és a fényerőszabályzás. Extraként azt is megoldottam, hogy az ATI kártyát se kapcsolja be, mert úgysem használom ki. Így linux alatt mintha egy kicsivel többet is bírna az akksi, mint Windows-ban. Külön öröm, hogy itt nincsenek mindenféle glossy felületek és nem várt “eye-candy” effektek, ha az egeret a képernyő valamelyik sarkába húzom. Csak és kizárólag egyszerű menük vannak, amiben könnyű eligazodni. Ezek mellett akárhány panelt és minialkalmazást is használhatok. Negatívumként 2 dolgot említenék: a főmenü csak konfigfájl-szerkesztgetéssel módosítható (ami nem kicsit elszomorító, tekintve, hogy mióta fejlesztik az Xfce-t is), és néha nem tud visszatérni hibernált állapotból, bár ez utóbbira már találtam egy fórumbejegyzést lehetséges megoldással. Összességében meg voltam vele elégedve, nagyjából azt kaptam, amit szerettem volna.

Rövid kitérő következett a Pinguy OS-sel, mely a Linux Mint-hez hasonlóan egy mondhatni "készre főzött" változat, rendkívül megnyerő felülettel. A váltás oka egyszerű volt: elegem lett abból, hogy a Pinguy OS alatt folyamatosan szakadozott a letöltés torrent-en keresztül, majd végül a teljes hálózatkezelés megállt. IP címet kapott a gép, WiFi hot spot-okat látta, de adatot küldeni vagy fogadni már nem tudott. Valamint egy újabb idegesítő bug, amit felfedeztem: olykor - a későbbiekben egyre gyakrabban - nem tudta kezelni a WiFi-t. Egy ideig működött, majd megmakacsolta magát, és nem is csatlakozott. Az elején még segített, ha a gyorsgombokkal előbb letiltottam, majd újra engedélyeztem a hálózati kártyát, az utóbbi időben azonban már csak a teljes újraindítás segített.

Kipróbáltam az Arch Linux-ot is. Ezt viszont csak azoknak javaslom, akiket nem riaszt el a tudat, hogy rá kell szánni pár órát, míg a semmiből egy használható grafikus felületet, hálózatkezelést és egyebeket felépítenek. Jómagam is begyűjtöttem minden lehetséges tanácsot, bookmark-oltam vagy 15 oldalt, manual-t, how-to-t, mielőtt nekiálltam a telepítésnek. Határozottan tetszett az a mennyiségű és minőségű dokumentáció, amit a közösség összeállított. Ilyet más kiadásoknál még sosem láttam. Ennek ellenére ez sem maradt sokáig a gépemen, mivel az Arch által képviselt irányvonalnak, miszerint a rendszer legyen egyszerűen átlátható és konfigurálható, a legtöbb ablakkezelő és egyéb szoftverek már nem felelnek meg, így a kezdetekben kialakított, könnyen menedzselhető alapból a végére egy ugyanolyan összekuszált valami fog születni, mint pl. a Kubuntu.

Megpróbálkoztam egy Unity-s Ubuntu 11.10-el is. Tesztelni akartam a Unity-t, és hogy Ubuntu alatt létezik-e még a “feature”, hogy eldobja a netet a torrent letöltés. Ezért rákötöttem egy külső HDD-t a gépemre, majd betallóztam pár fájlt az Azureus (Vuze)-ba.

A végső állomás: Fedora.

Lassan 2 hete van a gépen, közel 10 napos uptime-mal és Xfce felülettel. Bírja a készenlétbe helyezést, hibernálást, frissítést. Naprakész és stabil. A csomagkezelés egyszerű, beszédes parancsokkal és paraméterekkel. Az általam használt összes program elérhető rá. Ez kell nekem. Persze itt is volt némi tennivaló a telepítést követően, mint pl.:

• beépített tűzfal konfigurálása
• Automatic Bug Reporting Tool legyalulása, miután többedszerre akadt be, és folyamatosan tekerte a merevlemezt
• extra tárolók felvétele a 3rd party programok miatt

Eddig best choice, és remélem, így is marad.

Ismét szervizelés közben kellett rájönnöm, hogy mekkora egy bughalmaz volt a Microsoft-féle levelező rendszer, illetve terméktámogatási hozzáállás.

Lényeg, hogy adott egy, nemrég Win7 64bit-es Lenovo notebook-ra lecserélt asztali gép, melyen XP és ennek folyományaképp Outlook Express futott. Feladat, hogy a Lenovo-n levő Outlook 2003-ra átvigyük a fiók beállításokat és a Címtárat. Hát persze hogy nem lehet. Ugyan az Outlook Express címtár kezelője rendelkezik exportálás funkciókkal, ám az ily módon legyártott egyik féle kimenetet sem képes a 2003-as változat kezelni. Ha WAB fájlként exportáltam a címtárat, azt nem lehetett importálni. Ha pedig CSV fájlként, akkor nem lehetett normális mező-összerendelést csinálni az importáláskor. A megoldás most a Windows 7-nek volt köszönhető, ugyanis az meg tudta nyitni a WAB fájlt, amiben a névjegyek olvashatóvá váltak, és .VCF fájlokká konvertálódtak. Innen, próbaképpen ráhúztam egyet az Outlook 2003 Címtár ablakára, ami csodás módon elfogadta az, és korrektül megjelent a névjegy, persze csak egy, a módosítást és mentést jóváhagyó ablak leokézása után. Na, akkor CTRL+A, és húzzuk rá mind a 251 VCF fájlt. És ezzel együtt nézzük, ahogy a jobb hacker filmekhez méltóan elárasztják a monitort a jóváhagyást váró ablakok. Megtörtént. Kicsit megijedtem közben, mert a “K” betűs kontaktoknál egy rövid ideig megállt a folyamat, de aztán folytatta. Innen már csak 251 kattintás választott el a teljes sikertől.

Bár az Express változatban a fiókprofilok áthelyezésére is van mód, mondanom sem kell, a 2003 ezt sem fogja elfogadni. Megoldás a beállítások manuális visszanézése és felvitele az újabb szoftverbe. Ám még mindig hiányzik a jelszó...amit, hogy azért némi könnyebbség is legyen, egy Mail PassView nevű alkalmazással ki lehet nézni, ami a NirSoft weboldaláról ingyenesen letölthető.

- A visszatérést fontolgatod?
Kérdezte Otto Memphis Raines-t a Tolvajtempó című filmben.

Sok idő eltelt az utolsó bejegyzés óta.
Többen talán úgy gondolták, hogy itt a vége. Néha én is így voltam ezzel, s bár az elmúlt 2 év kihagyást bepótolni nem lehet, próbálok újra életet lehelni a blogba.

Van jó pár dolog, ami időközben történt. Ezek közül  legjelentősebb, hogy elvégeztem azt a két éves képzést, aminek köszönhetően most már hivatalosan is rendszergazdának nevezhetem magam.

Bár személy szerint többet vártam az egésztől, főként szakmai és gyakorlati szempontból, sok új emberrel megismerkedhettem, akik azért tudtak újat is mutatni, és még a szemléletmódomon is változtatni.
A munkával mindezt összeegyeztetni nem volt éppen könnyű és konfliktusmentes dolog, de az elmúlt nyár óta rendeződni látszanak a dolgok, és a visszatért szabadidőmben újra foglalkozhatok olyan témákkal, amiket eddig hanyagolnom kellett, javarészt az időhiány miatt.

Az elkövetkezendő bejegyzésekben, amennyiben szükséges lesz, röviden leírom majd az előzményeket, így könnyebbé válik a gondolatok követése az olvasók számára.

Folytatásos (?!) sorozatom immár második részével jelentkezek, új helyről, új időben...köszönhetően "kedves" volt albérlőtársaim hathatós közreműködésének.

Lakva ismerszik csak meg igazán az ember, szokta mondani barátnőm, s ez a szólás esetünkben hatványozottan is igaz. Kettő, de még inkább négy ember együttlakása még akkor is tartogathat nem kis meglepetéseket, ha előtte már azért úgy ahogy összeismerkedtek, s eddigi ismeretségük során kapcsolatuk mondhatni már-már bensőségessé is vált. Szolgáljon hát a következő történet tanulságként mindenkinek, akik másokkal terveznek egy helyen élni:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember, kik...

Miután mind megérkeztek új albérletükbe reményekkel telve, az első közös sörözés során átbeszélik az eddigieket, a jelent és a tervezett jövőt, élménybeszámolnak, stb., majd jön az előző este a folytatása, amikor is a másik kettő egy leértékelt, Tecso-s borral való "puhítás" után közli az est legnagyobb hírét, ők mennek, lesz ami lesz, hogy mi ezt hogy oldjuk meg, az kb. a mi egyéni szoc. problémánk. Mindezt 3 nap ottlét után. A tusolás közben hirtelen elapadó meleg víztől is egyből felébred az ember, nemhogy egy ilyen bejelentéstől... Következzen ezután kb. 1-1,5 órás beszélgetés (sajnálkozás, okok, miért-ek keresése teljesen eredménytelenül), majd függöny le, mindenki térjen "nyugovóra".

A helyzet tisztán látása érdekében azokról a bizonyos okokról azért egy kicsit bővebben is szólnék:

vegyünk tehát egy tisztaságmániás hölgyeményt, aki:

• a barátnőm általi, alapos konyha,-fürdő,-stb. takarítás után is újra átsuvickol mindent fertőtlenítőszerrel, mert hát a kosz ott van, csak mi nem látjuk...
• a konyhai mosatlan edényeknek minimum egy napos "érési" időt hagy még a mosogatás előtt
• annyira környezetbarát és energiatakarékos, hogy képes egész este és éjjel díszkivilágítás mellett használni egy asztali pc-t, mely of course, így kevesebbet fogyaszt, mint 2 laptop
• az albérletben elmondása szerint a spájz polctartó rúdjain és a villanykapcsolókon előbb 5, majd 10, végül 30 éves koszt vél felfedezni, mely ellen nyilván tenni nem lehet...
• a szobájukban, mely porszívót azóta nem látott, mióta barátnőm még előttük kipucolta azt, a tapéta lepergését állapítja meg a plafon közelében egy kb. 15 cm-es darabon, melyről köztudott, hogy javítani nem lehet, ezt orvosló ragasztó a világon nem létezik
• mosógépet használni nem hajlandó, mondván: retkes, vízköves, mindezt azután, hogy előtte teregettük ki a frissen mosott (és tiszta!) ágyneműnket, ruháinkat
• ehelyett inkább a szobában gyűjtögeti 1,5 hétig saját és barátja szennyesét, melyet csakis kézzel mos. ekkor a centrifuga szerepe kedves barátjára hárul, aki olyannyira jó munkát végez, hogy az erkély felázik a kiteregetett ruháktól, kimenni nem lehet

majd az imént említett urat, aki:

• mosogatni nem hajlandó, mert az hogy néz már ki, hogy ez férfi(???) mosogat
• a wc illatosító használatát elsajátítani nem képes
• a felgyülemlett szemét megfelelő helyre juttatása számára alapvető probléma
• önálló véleménye nincs, helyette bármikor bizalommal fordulhatunk szóvivőjéhez, kedveséhez
• kész részegre inni magát egy veszekedés után, majd "világgá menni" egy számára még ismeretlen városban
• borotválkozás és egyéb szőrtelenítési eljárások után a kádat kitakarítani nem képes
• akinek a kibontakozáshoz és a személyes tér meglétéhez egy íróasztalra van csak szüksége, de miután sajátja nincs az albérletben, ott létezni nem lehet

A fentiek következményeként persze a lehető legjobban megromlott a 4 ember viszonya, majd végül könnyek nélküli búcsút követően elváltak útjaik.

Az előbbi mese és természetesen a fent említett szereplők egytől egyig a képzelet szüleményei, mert ilyen a világon nem létezik.

Szebb holnapot mindenkinek.
Vége.

ui.: öröm az ürömben, hogy mindeközben nekem, és barátnőmnek is sikerült állást találni, valamint két olyan ember bizalmát és remélhetőleg barátságát nyertük el, akinek jelenlegi helyünket is köszönhetjük.

Szóval nem vesztem el teljesen, csak éppen nagyon kevés netem időm volt arra, hogy egyáltalán gép elé üljek, és hírt adjak magamról.

Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben is említettem, a suli befejezése után a következő célállomás Szeged volt, ahol a tanulmányaimat folytatni szándékoznék. Hogy ez sikerül-e, az nemsokára - remélhetőleg még a héten - ki fog derülni, amikor közzéteszik a felvételik eredményét.

Addig is az álláskeresés, és az ehhez szükséges papírok, igazolások, stb. megszerzése tölti ki az időm nagy részét.

Persze ide költözni is egy művészet volt köszönhetően többek között annak, hogy a magyar tömegközlekedés (esetünkben a MÁV) ismét bebizonyította, hogy mennyire szervezetlenül is tud működni, és hogy pl. egy csupán pár m³ helyigényű kerékpár szállítása mekkora problémát is jelent, míg a büdös, nyáladzó háziállatok utaztatása gond nélkül megoldható...

Összességében azért jók az élményeim, az albérlet korrekt, szép helyen van, a város is tetszik, és végre az összes cuccunk megérkezett utánunk.

Persze a problémák itt sem szűntek meg létezni, a TvNetWork-ös PPPoE-s ADSL netet pl. lehetetlenség linux alá beállítani úgy, hogy ne dobja el a kapcsolatot 15 percenként. Összvissz egy "Újrakapcsolódás vonalszakadás esetén" opció kellene, ami persze a Windows-ban csak egy kattintás, Ubuntu-ban meg több órás Google-ozás sem hozott eredményt. Aztán fogtam, és bevetettem a jó öreg MSI router-t, ami zokszó nélkül osztja tovább nekem a netet, immár wireless. Azóta mindenki happy, főleg én, hogy nem kell többé Windows alá bootolnom. :)

Végre megvan hát, szerda óta hivatalosan is Tanár Úr vagyok. :)

Hosszú volt ez a négy év, bár mostanában szinte rohant az idő, legalábbis én így éreztem, amikor a szakdolgozatírás és az államvizsgára készülés alatt sokszor azt sem tudtam, hová kapjam a fejem, mivel, kivel foglalkozzak legelőször.

Aztán csak teltek a napok, egyik a másik után, s végül elérkezett a nagy nap, ami olykor távolinak, olykor valószínűtlennek is tűnt, s megmérettettünk.

Természetesen most sem maradt el a kötelező várakozás, sorbanállás, így az egész procedúra kb. 7 órát vett igénybe, de végül mindenki büszkén elmondhatta magáról, hogy megvan a diplomája.

Szerencsére a rá következő nap csütörtökön Piczuréknál is ugyanilyen jól sikerültek a dolgok, szóval ezúton is gratula neki(k) is. ;)

Az pedig, hogy mire is lesz elég a négy év alatt ránk ragadt tudás, nemsokára kiderül, ugyanis a TO-s hölgyek már tegnap biztosítottak bennünket afelől, hogy szombattól meg lesz szüntetve a jogviszonyunk, így a "diplomás" jelző után nyugodtan odatehetjük a "munkanélkülit" is. :)

Én azért úgy érzem, hogy bár többségében nem azt tanultam, ami igazán érdekelt, sokminden újjal találkoztam, és rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, még ha ehhez nem is mindig járult hozzá közvetlenül az iskola.

Sajnos a "nyári szünet" sem lesz már az, mint eddig; az albérlet és munkakeresés után belevágunk abba az iskolába, ami alól senki sem kap felmentést; az életbe. Bízom a legjobbakban.

Hát ezt is megértem, pedig tisztán emlékszek arra az időszakra, amikor még gólyaként az egyes termek pontos helye után kérdezősködtem a suliban.

Három nap múlva szakdolgozatvédés, jövő héten pedig államvizsga.

Előbbitől annyira nem, utóbbitól inkább tartok, mert bár menni megy a programozás, azért ennyi féle fajta algoritmust fejben tartani mégsem olyan könnyű, pláne, amikor a tételek száma erősen konvergál a 100 felé. Izgalmas lesz, az egyszer biztos.

Aztán persze ilyenkor, napi több órás tételtanulás után már inkább csinálna bármi mást az ember, csakhogy egy kicsit kiszakadjon a monotonitásból. Éppen ezért mostanában az ilyen és ehhez hasonló játékokkal múlatom az időt, amikor éppen nem az Amerikai fater/Family Guy megy, meg persze jönnek az ötletek, hogy mihez is kellene majd kezdeni a suli után.

Ami eddig biztos, az Szeged, aztán hogy ott mit, merre, hogyan, az még a jövő zenéje.
Én mindesetre bízom benne, hogy ott is megtaláljuk és megálljuk majd a helyünket. :)

Más: jön az új iPhone. Persze az Apple-nek mint mindig, most is sikerül a lehető legnagyobb titokban tartani a részleteket. Egyszer tényleg kipróbálnám, bár mostanában sokkal jobban izgat az új, Android-os Samsung, melynek európai megjelenését szintén júniusra jósolják, és egyre biztosabbra vehető, hogy igen, GPS is lesz benne, ezáltal igazi all-in-one készüléknek tekinthető - szerencsére.

Remélem eljut kishazánkba is, és hogy egyszer majd én is szert tehetek egy példányra. Addig is marad a jó "öreg" Nokia N82, ami idestova 1 éve hűen szolgál, és amihez igazán kellemes emlékeim fűződnek...

Mindezek mellett a fennmaradó időmben a Facebook-ra fordítgatok. Nem tudom, honnan jött az ötlet, vagy a késztetés, egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre többet vagyok fent, és translate-elek ezerrel. :)  Persze tudom, a nagy fordítási fázisról már lekéstem, de azért valahol bízom benne, hogy egyszer még az én nevem is felkerül a Leaderboard-ra...

A napokban adták ki hivatalosan a Google-féle Android operációs rendszer legújabb, "Cupcake" nevű változatát, mely bár az 1.5-ös verziószámot viseli, sokak szerint simán megérdemelte volna a 2.0 jelzőt is, ha csak az 1.0 óta megjelenő változtatásokat, fejlesztéseket vesszük figyelembe.

Sajnos a magyarországi megjelenésről még mindig nincs hivatalos információ, viszont az interneten már megtalálhatóak az új rendszerről készült bemutató videók.

Az éppen aktuális anyag már szerencsére nem csak 1-2 perces, és körülbelül látni lehet azt is, mennyire képes az op.rendszer optimálisan kihasználni az alatta dolgozó hardver erőforrásait. És akkor a videó:

Számos dolog egyből kiderül már az elején; home replacement, jópár új letölthető widget-tel, azaz kisalkalmazással, melyeket kipakolhatunk bármelyik virtuális asztalunkra (akár a linux-ban), de természetesen az alap Google-s asztalok és kiegészítők is használhatók.
Igazából a 4. perc környékén kezd érdekessé válni a dolog, amikor még egy zenelejátszást is elindítanak rajta. Ezzel néha már valóban megakad a szoftver, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a másik két képernyő alaposan meg van pakolva, vagyis számos alkalmazás fut a háttérben, így ez szerintem elfogadható teljesítmény. Ráadásul, elhangzik az is, hogy ez még nem a hivatalosan telepített op.rendszer frissítés, csak egy hack. A sok rss olvasó leállítása után már érezhetően felgyorsult a rendszer.
Összességében tehát jónak tűnik az irány, amit a fejlesztések során követnek, s ha ez így marad, komoly ellenfele lehet a jelenlegi iránymutató rendszernek (nem, nem a WinMo-nak).

Aztán itt van még egy újdonság, mely bár nem annyira friss, mint az előbbiek, semmiképp sem szabad szemet húnynunk felette, ez pedig az első, nem a HTC által gyártott Android-os okostelefon, a Samsung i7500.

Specifikációt tekintve sem hagy semmi kívánnivalót maga után:

• 528 MHz-es Qualcomm MSM7200A processzor
• 128 MiB RAM
• 8 GiB ROM
• 3.2"-os, AMOLED kijelző, 320x480px felbontással
• 3.5mm-es jack csatlakozóval (végre!)
• MicroSD bővítőkártya-hely
• Bluetooth 2.0
• WiFi b/g támogatás
• 5 Mpx kamera LED-es villanókkal
• 1500 mAh-s akkumulátor
• GPS, Geotagging funkcióval (?) 
  

Egyedül a GPS támogatás kétséges, mivel azt a fenti videóban is kiemelik, hogy erre a funkcióra utaló opciókat nem találtak a készülékben, ami viszont még csak egy tesztpéldány volt. Mindesetre bízok benne, hogy ezt is sikerül belepasszírozniuk a fejlesztőknek a mindössze 12mm vastagságú burkolat alá, mert ezzel megteremtenék a - számomra - tökéletes, "must have" okostelefont. A márkában pedig bízom, mivel volt már dolgom Samsung-al, és egy rossz szót nem szólhatok rá a mai napig.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek - és a Palm-féle WebOS, valamint a közelgő új iPhone - után mit lép az MS, ugyanis a jelenlegi, de még a következő 7-es WinMo is édeskevés lesz szerintem ahhoz, hogy talpon tudjon maradni a többiek által diktált versenyben.

Szóval bannerek, meg reklámok, meg hasonlók megint.

A dolog igazából nem is annyira nagy újdonság, mivel az oldal, aminek ez a bejegyzés is köszönheti a létrejöttét, már egy jó ideje ugyanúgy néz ki, mégis, tipikus példája annak, hogyan kell átesni a ló másik oldalára, de olyan szinten, hogy még én is azt mondjam rá: na, ez képtelenség.

Tisztában vagyok vele, hogy egy non-profit oldalon (melynek tegyük fel, van rendes látogatottsága is)  szükséges némi (nemi (?)) reklám elhelyezése, mivel ugye valamiből a szervert is fenn kell tartani, fejleszteni kell. (no meg persze az üzemeltetőknek sem jön rosszul egy kis keresetkiegészítés)

Továbbá, bár a webdesign nem az erősségem, azt azért nagyjából meg tudom ítélni, hogy na most ennek itt nagyon nem így kellene kinéznie, mert ez:

• esztétikailag ronda,
• az oldal lényegi tartalma, részei elvesznek, háttérbe szorulnak a sok reklám miatt,
• ennek következtében szétesik az oldal szerkezete,
  
• a felhasználó nem az igazi értékkel találkozik először az oldal látogatása során,
• a Pistike által lewarezolt, és összekattintgatott flash-reklámok miatt egy Core 2 Duo processzor 30%-on teker,
• és mindezek miatt nem kicsit lassul a böngészés, szaggat a scroll,  a Firefox pedig kénytelen lefoglalni az n+1. 50 MiB-ot a memóriából

Ha pedig már ennyire elmélyedtünk a témában, következzen az adott oldal vizuális rekonstruálása, majd pedig némi számolgatás, hogy pontosan mennyire is tehető is a számunkra _valóban_ értékes pixelek aránya a böngészés során.

Segítségképpen:

• a kékesszürke terület jelzi a teljes oldal tényleges méretét
• a piros részek jelképezik a reklámokat
• a zöld részek a hasznos, értékes tartalmakat
• végül a narancssárgás rész tekinthető a monitornak, az ez által lefedett résszel szembesül a felhasználó az oldal megnyitását követően
  

A monitor által megjelnített oldalrészek aránya pedig a következőképpen alakul:

• teljes oldalterület: ~545200px
• ebből hasznos: ~342000px
• reklám: ~203200px

A hasznos - felesleges arány pedig: ~63% - ~37%.
Megint sikerült tehát nagyot alkotni, és mindezt tetézni azzal, hogy minden egyes reklám "természetesen" a legrikítóbb színekben játszik, és villog, meg ugrál, stb. a legváltozatosabb tartalmakat hirdetve. A következő szint tényleg már csak az lehet, amikor majd meg is szólalnak, mondjuk mikor föléjük viszem az egeret. És akkor fogom a címet törölni a könyvjelzőim közül.

És végül a slussz poén: aktív AdBlock/NoScript tevékenység észlelése esetén szántszándékkal csökkentik az oldalon elérhető funkciókat, és felszólítanak a "tiltott" tevékenység (értsd: szemétszűrés) kikapcsolására.

2009, internet, szabadság

Korábban már említettem, hogy próbálkozok ezzel a disztribucióval (is), és úgy tűnik, igaz a mondás, miszerint a linux felhasználóbarát, csak éppen megválogatja a barátait.

Bár tény, hogy mostanában eléggé kevés szabadidőm maradt a szakdolgozat miatt, azért nem hagytam annyiban a múltkori dolgot, s végre úgy érzem, hajlik a barátságra, szót értünk egymással.

Sikerült felpakolni alá szinte minden szükséges csomagot, programot úgy, hogy az erőforrásigény is még mindig az általam elfogadható szinten maradt, azaz egy Gnome-mal indítva is 100 MiB alatt van a memóriafoglaltság.

További előnye, hogy mivel ebben a félévben pont a linux van terítéken az egyik óra keretein belül, remek alkalmam nyílik kipróbálni a rendszert komolyabb feladatokra is, szóval feszegetem a határokat. :)

Nemrég  pedig ráleltem egy hivatalos (?) Arch-al foglalkozó magazin weboldalára is, ahol le is tölthető az adott kiadvány. Igaz, még csak a 2. számnál tartanak, de bízom benne, hogy ez is beindul majd, mindenesetre igéretesnek tűnik, csakúgy, mint a HUP-on indított új altopic.

Szóval terjed, és én mindendképpen életképesnek látom a dolgot, egy ideje pedig már ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy ki kellene próbálni élesben is, az Ubuntu helyett. Az egyedüli dolog, ami visszatart, az az, hogy nem biztos, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén kellene megejteni ezt a beavatkozást, mert gép nélkül ugyebár kissé nehéz a puskagyártás felkészülés. Majd még meglátom...

A mai nap volt hivatalosan kijelölve a szakdolgozatok leadásának határidejeként, s bár nem mondhatom, hogy 100%-osan elégedett vagyok a művemmel, azért szerencsére sikerült tartani az időpontot.

Igazság szerint a program, amit készítettem, már 8.-án kész lett (azaz akkor kapta meg az 1.0-s verziószámot), s az utolsó, tartalommódosító mentés is múlt csütörtökön volt - már ami a szöveges doksit illeti, mégis, igazán ma éreztem, hogy végre ezt is letudhatom, miután a kezembe vehettem a beköttetett példányt.

...hát szép darab, az egyszer biztos :), 120 oldal, igaz, ennek nem kis része forráskód, ami okozott is néhány álmatlan éjszakát, mire megírtam. A vége fele talán már kicsit sok is volt, reggel erre kelni, és este ezzel feküdni. Mindenesetre azt elmondhatom, hogy a sok szenvedés ellenére, azért tényleg hasznos is tud lenni egy-egy ilyen nagyobb lélegzetvételű alkotás. Sokat lehet tanulni belőle, és közben is, meg aztán ennél jobb logikai és türelemjáték talán nem is létezik :).

Másfelől pedig elgondolkodtató, hogy vajon érdemes-e bevállalni pl. egy ilyen dolgozatot, ahol lényegében dupla munkát végez az ember; egyszer (nem kis agymunkával) megalkotja magát a szoftvert, mint szellemi terméket, majd pedig még dokumentálja is azt.
Főleg akkor, ha azt látom, hogy tényleg mennyivel is könnyebb összeollózni azt a ~60000 karaktert a netről, és szinte egy wikipedia-koppintást kiadni saját műként. Persze van, akinek még ez sem megy, van aki meg erre veri magát...tényleg látni érdekes példákat erre (is).
Persze ez mindkinek a saját dolga, csak mégis, valahogy nem érzem azonos értékűnek az általam leadottal, holott a végén ugyanazt a papírt kapjuk majd (elvileg).

Mindenesetre megint bebizonyosodott párszor, hogy itt és most nem nagyon éri meg ennyi plusz munkát bevállalni, pláne olyan jól fizetett diákként, hogy lényegében egy havi öszötndíjam nagyjából el is megy a köttetésre, leadásra, stb-re.

Azt azért őszintén remélem, hogy ezek után a védés minden komolyabb probléma nélkül fog lezajlani.

Azoknak pedig, akik eddig is komolyan vették, és dolgoztak vele becsülettel, további sok sikert kívánok!

Szóval Arch Linux.

Nemrég újra elkezdtem ismerkedni vele szabadidőmet feláldozva, csak sajnos még nem igazán értjük meg egymást.

Az alapelv ugyanis kifejezetten tetszik, miszerint adott egy tényleg csak az alapokat tartalmazó disztribució, és a felhasználóra van bízva minden további lépés, az egyszerű programtelepítéstől kezdve az ablakkezelő rendszer telepítésén és beállításán keresztül a Linux-ok egyik sarkalatos pontjának számító hang, vagy éppen a WiFi kártya belövéséig minden. Huh, ez de szép mondat lett...

Az is tetszik továbbá, hogy viszonylag sikerült "központosítani" a rendszeradminisztrációt, vagyis itt (még) egy kezemen meg tudom számolni azokat a konfigurációs állományokat, melyeket szerkesztgetnem kell, ha nem megy valami. Persze gondolom ez sem lesz sokáig így, minél több programot pakolok fel alá.

Ami viszont végképp kitartásra késztet, az a figyelemreméltóan kis erőforrásigény. (Igen, mostanában ez a mániám...)

Egy Ubuntu 8.10 alá telepített VirtualBox-ban próbálgatom, és csak kíváncsiságképpen indítottam benne egy "top"-ot, és tényleg tetszett, amit láttam; memóriahasználat: ~28 MiB. És gyors, veszettül gyors. Ezek miatt sem hagyom annyiban a dolgot. Csak hát...

az ablakkezelő, grafikus felület belövése valahogy sehogysem akar sikerülni. Mondjuk már ott elakadtam, hogy most akkor virtuális gép alá mégis melyik video-drivert kellene felrakni. Olvastam az angol és a magyar tutorial-okat és wiki-ket is, de csak nem akarja az igazát. Meg egyáltalán: ha egyszer felrakom az nvidia drivert, akkor miért nincs "nvidia-xconfig" parancs?

A másik, amivel szívok, az az egér és billentyűzet-kezelés. Az nem is zavar különösebben, hogy a layout angol, az viszont már annál inkább, hogy még ha sikerül is valami kezdetleges grafikus felületet (xorg) indítani, mintha elvesztené a kapcsolatot az előbb említett perifériákkal. Se egér, se billenytűzet, akármit is csinálok.

Mindegy, nem hagyom annyiban, még próbálkozok vele. Persze biztos más lenne a helyzet, ha egy valós géppel szórakoznék, csak hát jelenleg egyet sem tudok feláldozni ezen nemes célok érdekében.

Magyarország, felsőoktatás, 2009.
Intézmény? Egyetem. Egyetem? Legfeljebb a neve...
...mert ami itt folyik, az egy vicc. Szó szerint, csak sajnos ez a valóság.

Az egy dolog, hogy az ösztöndíjak késnek, azt viszont kicsit nehéz elfogadni, hogy olykor akár 3 hónapot is. Persze ezt még mindig lehet tetézni azzal, hogy ezen idő alatt az illetékes iskolai szervektől a lehető legkevesebb választ kapjuk a miértekre, azt is csak úgy, ha napi szinten "bombázzák" a fórumukat kérdésekkel az érdeklődő/elégedetlenkedő diákok.

Márpedig itt van helye elégedetlenségnek, pláne, ha a szokásos (betanult?) válaszokon kívül semmi érdemi információt nem adnak, nemhogy egy rövid tájékoztató képében a faliújságon, még egy egyszerű e-mail körlevelet se, hogy miért is van ez így, illetve miért ennyi az annyi...

A juttatások kiírása egy ideje szintén a lehető legnagyobb csendben történik. Valahol érthető is, hiszen amióta csak ide járok, az értékek szépen, folyamatosan csökkennek.
Ma újabb negatív rekord született. Az elsőben kapható összeg szinte a felére csökkent. Meg is értem "szegény" illetékeseket, ilyen összegnél már nekem sem lenne arcom ezt nyilvánosan hirdetni. Nevetséges, hogy úgy ösztönzik a tanulókat, hogy a mostani színjeles átlagra jóval kevesebb pénzt adnak, mint előző félévben 4.74-re. 

A szomorú ebben csak az, hogy ezt szintű "megbecsülést" látva az intézmény részéről, még én is elgondolkodok, hogy akkor mi a jó fenéért hajtok a jó átlagra, ha cserébe annyit se kapok, hogy egy hónapi ételre elég legyen? És nem, nem dohányzok, nem iszok, buliba elvétve járok. Tanulok, a maradék időmet pedig igyekszem értékesen és hasznosan eltölteni. Tanulnék, de ezt látva csak az jön le, hogy itt és most, ennyiért ez _nem_éri_meg.

Ma az alábbi kép fogadott az egyik torrent oldalon, amikor szerettem volna megnézni egy film nfo fájlját:

Lassan tényleg itt a vég.

Őszintén szólva a reklám volt az egyik fő ok, ami miatt szép lassan leszoktam a TV nézésről;

• a film kezdete utan 10 perccel már reklám
• aztán reklám, és még több reklám...kb. 10 percig, vagy még tovább

A másik ok a sugárzott filmek minősége. Értelmes műsorokat, új filmeket ne nagyon keresgéljünk, pláne ne olyan csatornákon, ahol 2009-ben 2001-es műsorokat adnak el a jónépnek aznap esti premierként...

Sajnos a reklámok az internetet is utolérték. Jobb esetben van valamilyen eszköz, ami még azelőtt megfogja a sok szemetet, mielőtt az eljutna hozzánk. Ilyen kellene a TV-hez is. Bár lehetséges, hogy ez esetben némely csatorna egyszerűen megszűnne létezni.

Azt már elfogadtam, hogy a neten is mindenhol ott vannak a hirdetések (nálam meg az adblock, stb), de komolyan, egy nfo kellős közepébe, hogy még a leírást se lássam?

Vagy éppen az az eset, mikor böngészés közben a tudtunk nélkül kiolvassák böngészőnk beállításait, és ha érzékelik a reklámszűrőt, akkor nem böngészhetjük az oldal tartalmát?

Kissé több a soknál.

ui.: a képen látható esetről második nekifutásra kiderült, hogy nem reprodukálható hiba, ergo a böngészés során kerülhetett valahogy a kódban rossz helyre a reklám-beágyazás-rész. Ettől függetlenül fenntartom minden korábbi véleményemet a témával kapcsolatban.

Most, hogy már nagyjából tisztában(?) vagyunk a hardver és a szoftver adta lehetőségekkel, itt az ideje munkába fogni a szerkezetet.

Első lépésként írjuk meg az Arduino "Hello world!"-jét, azaz a lehető legegyszerűbb programot, mely jelen esetben nem is fog mást csinálni, mint egy LED-et villogtatni.

Nagy szerencsénkre ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint:

• összekötni a számítógépet az Arduino-val
• elindítani a fejlesztőszoftvert
• megnyitni a példaalkalmazások közül a LED villogtató mintaprogramot (File->Sketchbook->Examples->Digital->Blink)

Kicsit elemezzük ki a megnyitott projektet:

/*
* Blink
*
* The basic Arduino example.  Turns on an LED on for one second,
* then off for one second, and so on...  We use pin 13 because,
* depending on your Arduino board, it has either a built-in LED
* or a built-in resistor so that you need only an LED.
*
* http://www.arduino.cc/en/Tutorial/Blink
*/

int ledPin = 13;                // LED connected to digital pin 13

void setup()                    // run once, when the sketch starts
{
pinMode(ledPin, OUTPUT);      // sets the digital pin as output
}

void loop()                     // run over and over again
{
digitalWrite(ledPin, HIGH);   // sets the LED on
delay(1000);                  // waits for a second
digitalWrite(ledPin, LOW);    // sets the LED off
delay(1000);                  // waits for a second
}

Aki már foglalkozott egy kicsit programozással, esetleg azon belül is a C/C++ nyelvvel, egyből felismeri a hasonlóságot. Igen, az Arduino-t is ezen a nyelven programozhatjuk, pontosabban ennek egy változatával, mely konkrétan ehhez a keretrendszerhez lett kifejlesztve, átalakítva. Ennek következtében bizonyos fokig szűkült, ugyanakkor bővült is a lehetőségek (használható nyelvi elemek) tárháza. Ahogy azt már korábban említettem, itt elérhető a teljes referencia.

Bár a fenti mintából még nem nagyon észrevehető, de egy-egy ilyen program 4 fő részből áll;

1. rész

A forráskód elején, a projekt "törzsében" rögtön látni, hogy van egy kikommentezett rész (/* ... */), melyet a fordító nem fog figyelembe venni, "csupán csak" a kód könnyebb megértését segíti elő, pl. egy harmadik fél számára. Ez pedig nagyon fontos, és sajnos sokszor elmulasztott része egy-egy programnak. Soha nem lehet elégszer kihangsúlyozni a megfelelő dokumentáltság jelentőségét. Olykor még maga a programíró sem emlékszik minden kis részletre, mikor pl. fél évvel később újra elő kell venni a projektet, mert mondjuk valami nem működik megfelelően. A megfelelő dokumentáció hiányában maga a működés megértése is nehezebbé, időigényesebbé válik, nem is beszélve a hibakeresésről.

Mivel ennek módjára és kinézetére - lévén hobby célokból fejlesztünk - általában nincsenek konkrét megkötések, ezért ez mindenkinek saját elképzelése alapján történhet.

Én erre a következő sablont alkottam meg magamnak:

/*
name: [a szerző neve]
address: [a szerző valamilyen elérhetősége, pl. e-mail cím]
project: [a sketch/projekt neve]
version: [verziószáma]
desciption: [a program leírása, mely tartalmazhatja magának a működésnek a leírását, az esetlegesen szükséges további hardvereket, és lényegében minden olyan dolgot, melyről a szerző úgy gondolja, fontos és szükséges lehet a reprodukáláshoz]
date: [a projekt "születésének" ideje, pl.: 2009-01-01]
*/

Ezen felül persze még célszerű és ajánlatos más helyeken is kommentezni a könnyebb érthetőség kedvéért.

2. rész

Még mindig a program törzsében járunk, mikor belefutunk a következő utasításba:

int ledPin = 13;

Ez lényegében annyit csinál, hogy az Arduino digitális kivezetései közül kijelöli 13. számút (mivel a sorszámozás viszont 0 bázisú, ezért ez a kivezetések közül a 14. lábat fogja jelenteni), és elnevezi azt ledPin-nek. Miután pedig a "ledPin" értéke 13 lesz, ami egy szám, ezért annak megfelelelően számként, "integer"-ként, röviden "int"-ként deklarálja.
És hogy miért pont a 13-as láb? Azért, mert arra alapból rá van kötve egy LED, pontosan a helyes működés, és a "Hello world!" tesztelése érdekében.

Ez, és az ehhez hasonló további, felhasználó által létrehozott konstansok/változók/függvények/stb, melyek a forráskód törzsének elején, vagy egy másik forrásfájlban (library) helyezkednek el, képezik egy Arduino-os projekt másik fő részegységét.

3. rész 

A következő ilyen egység a setup() nevű függvény. Visszatérési értéke nem lesz (lévén void...), azonban ez mindenképpen elengedhetetlen része a forráskódnak, e nélkül le sem fordul a program.
Jelentősége abban áll, hogy itt lehet (kell) a program futásához szükséges beállításokat elvégezni (aka inicializálás). pl.: lábak működési módjának meghatározása, és egyéb programspecifikus jellemzők megadása. Egyszóval minden olyan utasítás kerüljön ide, melynek még a program legelején teljesülni kell. A forráskód ezen része összesen egyszer fog csak lefutni, induláskor, illetve a mikrokontroller újraindításakor.

Ennek megfelelően ide került az a parancs is (pinMode), mellyel egy adott lábra tudjuk azt meghatározni, hogy az ki- vagy bemenetként funkcionáljon.
Működése rendkívül egyszerű, mindössze 2 argumentuma van:

• az első, hogy melyik lábra vonatkozik a parancs (most a 13-as lábra, azaz a ledPin-re)
• a második, hogy miként funkcionáljon az adott láb; ki vagy bemenet (most kimenetként, azaz OUTPUT-ként)

4. rész

A negyedik és egyben utolsó ilyen fontos részegység a loop() nevű rutin. A setup-hoz hasonlóan ennek is mindig szerepelnie kell a forráskódban. Mint ahogy a neve is utal rá, ez fog folyamatosan, "körkörösen" végrehajtódni a program futása során. Ebbe a részbe kerül tehát maga a főprogram, amitől működni fog a szerkezet, illetve mindaz amit "csinálni fog".

Itt mindössze annyi történik, hogy először a digitalWrite paranccsal és annak HIGH argumentumával digitális magas értéket ''írunk" az első argumentum (ledPin) által kijelölt lábra (13). Ekkor ott +5V fog megjelenni, a LED pedig világítani kezd.

Amint ez az utasítás lefutott, a program rögtön ugrik is a következő részre, a delay(1000)-re. Magyarul a delay késleltetést jelent, mégpedig az argumentumként megadott ideig, amit milliszekundumban adhatunk meg. Itt tehát 1000 milliszekundumig, azaz 1 másodpercig "szünetelni", állni fog a program futása, ami alatt a LED természetesen még mindig világít.

Amint ez az idő letelt, jön a következő utasítás, mely lényegében az első ellentettje, a LOW kulcsszóval digitális alacsony értéket, azaz 0V-ot írunk a ledPin lábra. Lévén, nincs feszültség, a LED kialszik, és jön a következő utasítás.

Ismét egy delay(1000), ahogy korábban, 1 mp-ig megint felfüggesztődik a program futása, mialatt a LED már nem világít.

Majd, mivel a loop() szekcióban már nincs több utasítás, nincs mit végrehajtani, visszaugrik annak az elejére, ahol ismét felvillantja a LED-et...és így tovább.

Látható tehát, hogy egy alap Arduino-program 4 fő részből áll:

1. dokumentáció
   
2. a program működéséhez szükséges, általunk deklarált változók, függvények, utasítások...
3. a "setup" rutin
4. és a "loop" rutin

Ha ezek megvannak, tényleg már csak rajtunk múlik, mi fog kisülni a dologból...

Sok sikert mindenkinek a fejlesztéshez!

ui.: mivel - bár kedvem még lenne is hozzá, csak - sajnos időm nem igazán engedi, ezért e tutorial-sorozat következő részeiben nem szándékozok kitérni minden egyes utasítás külön-külön történő bemutatására, inkább - törekedve a fentebb leírt irányelvek betartására -  a saját magam által eddig létrehozott projekteket, szerkezeteket szándékozom bemutatni

De én ezt szeretem. Pont így.