bitwriter's blog

Folytatásos (?!) sorozatom immár második részével jelentkezek, új helyről, új időben...köszönhetően "kedves" volt albérlőtársaim hathatós közreműködésének.

Lakva ismerszik csak meg igazán az ember, szokta mondani barátnőm, s ez a szólás esetünkben hatványozottan is igaz. Kettő, de még inkább négy ember együttlakása még akkor is tartogathat nem kis meglepetéseket, ha előtte már azért úgy ahogy összeismerkedtek, s eddigi ismeretségük során kapcsolatuk mondhatni már-már bensőségessé is vált. Szolgáljon hát a következő történet tanulságként mindenkinek, akik másokkal terveznek egy helyen élni:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember, kik...

Miután mind megérkeztek új albérletükbe reményekkel telve, az első közös sörözés során átbeszélik az eddigieket, a jelent és a tervezett jövőt, élménybeszámolnak, stb., majd jön az előző este a folytatása, amikor is a másik kettő egy leértékelt, Tecso-s borral való "puhítás" után közli az est legnagyobb hírét, ők mennek, lesz ami lesz, hogy mi ezt hogy oldjuk meg, az kb. a mi egyéni szoc. problémánk. Mindezt 3 nap ottlét után. A tusolás közben hirtelen elapadó meleg víztől is egyből felébred az ember, nemhogy egy ilyen bejelentéstől... Következzen ezután kb. 1-1,5 órás beszélgetés (sajnálkozás, okok, miért-ek keresése teljesen eredménytelenül), majd függöny le, mindenki térjen "nyugovóra".

A helyzet tisztán látása érdekében azokról a bizonyos okokról azért egy kicsit bővebben is szólnék:

vegyünk tehát egy tisztaságmániás hölgyeményt, aki:

• a barátnőm általi, alapos konyha,-fürdő,-stb. takarítás után is újra átsuvickol mindent fertőtlenítőszerrel, mert hát a kosz ott van, csak mi nem látjuk...
• a konyhai mosatlan edényeknek minimum egy napos "érési" időt hagy még a mosogatás előtt
• annyira környezetbarát és energiatakarékos, hogy képes egész este és éjjel díszkivilágítás mellett használni egy asztali pc-t, mely of course, így kevesebbet fogyaszt, mint 2 laptop
• az albérletben elmondása szerint a spájz polctartó rúdjain és a villanykapcsolókon előbb 5, majd 10, végül 30 éves koszt vél felfedezni, mely ellen nyilván tenni nem lehet...
• a szobájukban, mely porszívót azóta nem látott, mióta barátnőm még előttük kipucolta azt, a tapéta lepergését állapítja meg a plafon közelében egy kb. 15 cm-es darabon, melyről köztudott, hogy javítani nem lehet, ezt orvosló ragasztó a világon nem létezik
• mosógépet használni nem hajlandó, mondván: retkes, vízköves, mindezt azután, hogy előtte teregettük ki a frissen mosott (és tiszta!) ágyneműnket, ruháinkat
• ehelyett inkább a szobában gyűjtögeti 1,5 hétig saját és barátja szennyesét, melyet csakis kézzel mos. ekkor a centrifuga szerepe kedves barátjára hárul, aki olyannyira jó munkát végez, hogy az erkély felázik a kiteregetett ruháktól, kimenni nem lehet

majd az imént említett urat, aki:

• mosogatni nem hajlandó, mert az hogy néz már ki, hogy ez férfi(???) mosogat
• a wc illatosító használatát elsajátítani nem képes
• a felgyülemlett szemét megfelelő helyre juttatása számára alapvető probléma
• önálló véleménye nincs, helyette bármikor bizalommal fordulhatunk szóvivőjéhez, kedveséhez
• kész részegre inni magát egy veszekedés után, majd "világgá menni" egy számára még ismeretlen városban
• borotválkozás és egyéb szőrtelenítési eljárások után a kádat kitakarítani nem képes
• akinek a kibontakozáshoz és a személyes tér meglétéhez egy íróasztalra van csak szüksége, de miután sajátja nincs az albérletben, ott létezni nem lehet

A fentiek következményeként persze a lehető legjobban megromlott a 4 ember viszonya, majd végül könnyek nélküli búcsút követően elváltak útjaik.

Az előbbi mese és természetesen a fent említett szereplők egytől egyig a képzelet szüleményei, mert ilyen a világon nem létezik.

Szebb holnapot mindenkinek.
Vége.

ui.: öröm az ürömben, hogy mindeközben nekem, és barátnőmnek is sikerült állást találni, valamint két olyan ember bizalmát és remélhetőleg barátságát nyertük el, akinek jelenlegi helyünket is köszönhetjük.

Szóval nem vesztem el teljesen, csak éppen nagyon kevés netem időm volt arra, hogy egyáltalán gép elé üljek, és hírt adjak magamról.

Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben is említettem, a suli befejezése után a következő célállomás Szeged volt, ahol a tanulmányaimat folytatni szándékoznék. Hogy ez sikerül-e, az nemsokára - remélhetőleg még a héten - ki fog derülni, amikor közzéteszik a felvételik eredményét.

Addig is az álláskeresés, és az ehhez szükséges papírok, igazolások, stb. megszerzése tölti ki az időm nagy részét.

Persze ide költözni is egy művészet volt köszönhetően többek között annak, hogy a magyar tömegközlekedés (esetünkben a MÁV) ismét bebizonyította, hogy mennyire szervezetlenül is tud működni, és hogy pl. egy csupán pár m³ helyigényű kerékpár szállítása mekkora problémát is jelent, míg a büdös, nyáladzó háziállatok utaztatása gond nélkül megoldható...

Összességében azért jók az élményeim, az albérlet korrekt, szép helyen van, a város is tetszik, és végre az összes cuccunk megérkezett utánunk.

Persze a problémák itt sem szűntek meg létezni, a TvNetWork-ös PPPoE-s ADSL netet pl. lehetetlenség linux alá beállítani úgy, hogy ne dobja el a kapcsolatot 15 percenként. Összvissz egy "Újrakapcsolódás vonalszakadás esetén" opció kellene, ami persze a Windows-ban csak egy kattintás, Ubuntu-ban meg több órás Google-ozás sem hozott eredményt. Aztán fogtam, és bevetettem a jó öreg MSI router-t, ami zokszó nélkül osztja tovább nekem a netet, immár wireless. Azóta mindenki happy, főleg én, hogy nem kell többé Windows alá bootolnom. :)

Végre megvan hát, szerda óta hivatalosan is Tanár Úr vagyok. :)

Hosszú volt ez a négy év, bár mostanában szinte rohant az idő, legalábbis én így éreztem, amikor a szakdolgozatírás és az államvizsgára készülés alatt sokszor azt sem tudtam, hová kapjam a fejem, mivel, kivel foglalkozzak legelőször.

Aztán csak teltek a napok, egyik a másik után, s végül elérkezett a nagy nap, ami olykor távolinak, olykor valószínűtlennek is tűnt, s megmérettettünk.

Természetesen most sem maradt el a kötelező várakozás, sorbanállás, így az egész procedúra kb. 7 órát vett igénybe, de végül mindenki büszkén elmondhatta magáról, hogy megvan a diplomája.

Szerencsére a rá következő nap csütörtökön Piczuréknál is ugyanilyen jól sikerültek a dolgok, szóval ezúton is gratula neki(k) is. ;)

Az pedig, hogy mire is lesz elég a négy év alatt ránk ragadt tudás, nemsokára kiderül, ugyanis a TO-s hölgyek már tegnap biztosítottak bennünket afelől, hogy szombattól meg lesz szüntetve a jogviszonyunk, így a "diplomás" jelző után nyugodtan odatehetjük a "munkanélkülit" is. :)

Én azért úgy érzem, hogy bár többségében nem azt tanultam, ami igazán érdekelt, sokminden újjal találkoztam, és rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, még ha ehhez nem is mindig járult hozzá közvetlenül az iskola.

Sajnos a "nyári szünet" sem lesz már az, mint eddig; az albérlet és munkakeresés után belevágunk abba az iskolába, ami alól senki sem kap felmentést; az életbe. Bízom a legjobbakban.

Hát ezt is megértem, pedig tisztán emlékszek arra az időszakra, amikor még gólyaként az egyes termek pontos helye után kérdezősködtem a suliban.

Három nap múlva szakdolgozatvédés, jövő héten pedig államvizsga.

Előbbitől annyira nem, utóbbitól inkább tartok, mert bár menni megy a programozás, azért ennyi féle fajta algoritmust fejben tartani mégsem olyan könnyű, pláne, amikor a tételek száma erősen konvergál a 100 felé. Izgalmas lesz, az egyszer biztos.

Aztán persze ilyenkor, napi több órás tételtanulás után már inkább csinálna bármi mást az ember, csakhogy egy kicsit kiszakadjon a monotonitásból. Éppen ezért mostanában az ilyen és ehhez hasonló játékokkal múlatom az időt, amikor éppen nem az Amerikai fater/Family Guy megy, meg persze jönnek az ötletek, hogy mihez is kellene majd kezdeni a suli után.

Ami eddig biztos, az Szeged, aztán hogy ott mit, merre, hogyan, az még a jövő zenéje.
Én mindesetre bízom benne, hogy ott is megtaláljuk és megálljuk majd a helyünket. :)

Más: jön az új iPhone. Persze az Apple-nek mint mindig, most is sikerül a lehető legnagyobb titokban tartani a részleteket. Egyszer tényleg kipróbálnám, bár mostanában sokkal jobban izgat az új, Android-os Samsung, melynek európai megjelenését szintén júniusra jósolják, és egyre biztosabbra vehető, hogy igen, GPS is lesz benne, ezáltal igazi all-in-one készüléknek tekinthető - szerencsére.

Remélem eljut kishazánkba is, és hogy egyszer majd én is szert tehetek egy példányra. Addig is marad a jó "öreg" Nokia N82, ami idestova 1 éve hűen szolgál, és amihez igazán kellemes emlékeim fűződnek...

Mindezek mellett a fennmaradó időmben a Facebook-ra fordítgatok. Nem tudom, honnan jött az ötlet, vagy a késztetés, egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre többet vagyok fent, és translate-elek ezerrel. :)  Persze tudom, a nagy fordítási fázisról már lekéstem, de azért valahol bízom benne, hogy egyszer még az én nevem is felkerül a Leaderboard-ra...

A napokban adták ki hivatalosan a Google-féle Android operációs rendszer legújabb, "Cupcake" nevű változatát, mely bár az 1.5-ös verziószámot viseli, sokak szerint simán megérdemelte volna a 2.0 jelzőt is, ha csak az 1.0 óta megjelenő változtatásokat, fejlesztéseket vesszük figyelembe.

Sajnos a magyarországi megjelenésről még mindig nincs hivatalos információ, viszont az interneten már megtalálhatóak az új rendszerről készült bemutató videók.

Az éppen aktuális anyag már szerencsére nem csak 1-2 perces, és körülbelül látni lehet azt is, mennyire képes az op.rendszer optimálisan kihasználni az alatta dolgozó hardver erőforrásait. És akkor a videó:

Számos dolog egyből kiderül már az elején; home replacement, jópár új letölthető widget-tel, azaz kisalkalmazással, melyeket kipakolhatunk bármelyik virtuális asztalunkra (akár a linux-ban), de természetesen az alap Google-s asztalok és kiegészítők is használhatók.
Igazából a 4. perc környékén kezd érdekessé válni a dolog, amikor még egy zenelejátszást is elindítanak rajta. Ezzel néha már valóban megakad a szoftver, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a másik két képernyő alaposan meg van pakolva, vagyis számos alkalmazás fut a háttérben, így ez szerintem elfogadható teljesítmény. Ráadásul, elhangzik az is, hogy ez még nem a hivatalosan telepített op.rendszer frissítés, csak egy hack. A sok rss olvasó leállítása után már érezhetően felgyorsult a rendszer.
Összességében tehát jónak tűnik az irány, amit a fejlesztések során követnek, s ha ez így marad, komoly ellenfele lehet a jelenlegi iránymutató rendszernek (nem, nem a WinMo-nak).

Aztán itt van még egy újdonság, mely bár nem annyira friss, mint az előbbiek, semmiképp sem szabad szemet húnynunk felette, ez pedig az első, nem a HTC által gyártott Android-os okostelefon, a Samsung i7500.

Specifikációt tekintve sem hagy semmi kívánnivalót maga után:

• 528 MHz-es Qualcomm MSM7200A processzor
• 128 MiB RAM
• 8 GiB ROM
• 3.2"-os, AMOLED kijelző, 320x480px felbontással
• 3.5mm-es jack csatlakozóval (végre!)
• MicroSD bővítőkártya-hely
• Bluetooth 2.0
• WiFi b/g támogatás
• 5 Mpx kamera LED-es villanókkal
• 1500 mAh-s akkumulátor
• GPS, Geotagging funkcióval (?) 
  

Egyedül a GPS támogatás kétséges, mivel azt a fenti videóban is kiemelik, hogy erre a funkcióra utaló opciókat nem találtak a készülékben, ami viszont még csak egy tesztpéldány volt. Mindesetre bízok benne, hogy ezt is sikerül belepasszírozniuk a fejlesztőknek a mindössze 12mm vastagságú burkolat alá, mert ezzel megteremtenék a - számomra - tökéletes, "must have" okostelefont. A márkában pedig bízom, mivel volt már dolgom Samsung-al, és egy rossz szót nem szólhatok rá a mai napig.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek - és a Palm-féle WebOS, valamint a közelgő új iPhone - után mit lép az MS, ugyanis a jelenlegi, de még a következő 7-es WinMo is édeskevés lesz szerintem ahhoz, hogy talpon tudjon maradni a többiek által diktált versenyben.